A bajai lányok a legszebbek. Mondogatja apósom, bár neki hivatalból kötelessége ezt a bókot időről – időre elsütnie, hiszen bajai lányt vett feleségül. A 22. bajai halfőző fesztiválon tényleg csodás a felhozatal, már ami a lányokat és a bográcsban fővő halétkeket illeti. Mi is vagy már a 7. alkalommal vettünk részt ezen a ma már világhírű népünnepélyen. Apósom megbecsült bajai származású bajai polgár lévén a halászlé főzés hagyományát nem hagyja a feledés homályába veszni. 15 évig minden évben rajthoz állt az akkor még családiasabb főzőversenyen.
A hungaricummá vált halászléfeszt ide vonzza a közeli és távoli vidék apraja-nagyját. Aki él és mozog a vidéken itt van és rója a főtér utcáit, a korzót, a Petőfi szigetet. Odacsapódik egy-egy asztaltársasághoz, hátha csurran cseppen valami bajai nedű. Régen még az egész kisváros óutcái megteltek padokkal, asztalokkal és a lábas bográcsokkal. Ma már kiszorultak a főtér egy részére és a Petőfi sziget tágas korzóira. A csendes kisváros, mely egykor a Pacsirta felvételeihez adta az álmos vidéki város hátteret – megtelik élettel, zsibongással, hajnalig tartó utcazenével. Idén még dj-fesztivál is borzolta a kedélyeket. Régen már a főtt gyufatésztával, behűtött borokkal, megterített asztalunknál vártuk, hogy eldördüljön hat órakor a startpisztoly. Apósom a kezdeti ügyetlenkedéseket elhagyva ilyenkor biztos kézzel intézte a tűzgyújtást és néhány pillanaton belül kezdődhetett az előre bográcsba készített hagymaágyon fekvő vegyes halak nyakon öntése a gallonokban odaszállított vízzel. Majd főzés, a verseny.. Az előkészületek persze már hajnalban a hagyományos szombati bajai nagypiacon kezdődtek. A hagymát, a gyufatésztát rendszerint itt szerzi be a kedvenc sajtommal együtt.
Itt egy kis kitérővel kell megszakítsam a történetmesélésem fonalát. Amikor még csak barátnőként először jártam Baján kínáltak meg az egyedi bajai sajttal és csípős túróval. A férjem, aki híresen nagy hipochonder és sosem eszik meg negyedórára kint hagyott vagy kétes eredetű ételeket, itt boldogan és lelkesen mutatta meg a piacon az idős parasztasszonyt, aki a messzehírű túrót, sajtót készíti. A bajai sajtosnéni a családi legendárium része lett azóta. A piac egy forgalmas szegletében árulta – tűző napon – illatozó portékáját. Elmesélte, hogy több hétig érleli a sajtot, túrót, amíg ilyen csípős, illatos nem lesz. Finnyás nem lévén, mint a sajtok nagy hódolója, kóstoltam meg otthon a sajtot. A natúr, friss sajtban izgő – mozgó valamiket láttam meg. Kiesett a számból a sajt, még csak nem is a róka énekelte ki, hanem az aprócska hófehér sajtkukacok. Azóta tudom a mondás mit takar a gyakorlatban: izegsz – mozogsz, mint a sajtkukac.
Visszakanyarodva a halászlére, hajnalban a piac után apósom a rapsicoktól megvásárolt élő pontyot, harcsát, törpeharcsát hazahozta. A halak végső búcsúja, a több generációs, fa halkikészítő asztalon filozófiai gondolatokat ébresztett most bennem, de igyekeztem elhessegetni. Tárgyilagosan próbáltam figyelni a halkészítés fortélyait apósom értő kezeiből. Gyorsan és érzelemmentesen dolgozott. A halak ki-kiugrottak még a lavórból, még magukhoz tértek félholtukban is. Fiaim hol érdeklődve, hol kétségbeesetten követték az események e súlyos alakulását. A nagyobbik berohant és pohárban vizet hozott, nyakon öntötte a halakat. Lélekszakadva hozta az újabb és újabb pohár vizeket. Azután beletörödött a gyilkolászás és a halászléfőzés férfiúkról, apákról – fiúkra öröklődő hagyományába. Fel -felröppentek a halpikkelyek. Csillogtak ezüstösen. Messze szálltak, mint mesék halpénzei, amelyekből még kihajthat egy új élet. A gyerekek szájtátva szemlélték e mutatványt, hajukba is hullott néhány ezüstpénz. A halak hasát felmetszette apósom , kivette a belsőségeket, halderekakat vágott. Besózta és hűtőbe tette őket estig. Már évek óta nem mennek ki ők sem, pedig 15 évig nagy elánnal vettek részt a versenyben, hívtak újabb és újabb barátokat, hogy adják szájról szájra, kanálról kanálra Baja és a bajai halászléfőző verseny hírét.
Egy ideje azonban túlnőtte őket és talán Baját is ez a verseny. Már nemcsak a barátok, az ismerősök, kedves asztaltársaságok baráti főzése ez. Háromnapos, világraszóló hacacáré nagy koncertekkel, sztárfellépőkkel, autó és ételízesítő szponzorokkal, hajnalig dübörgő utcazenével.
Már csak két kört sétáltunk a korzón, hosszú sorunkat kiálltuk a fagyisnál a gyerekek kedvéért. Bazári játékokról sikerült őket lebeszélni. Gyerekekkel már nem tudjuk megcsodálnia az éjféli tüzijátékot sem, pedig a bajai főtéren szinte fejünkre hulló színkavalkádnál nem láttunk még szebbet.
Hazaérünk nyolcra, már majdnem kész a lé. Segédkezünk a terítésben, szép ruhát öltünk. Leülünk az asztalhoz, a bográcsban mellettünk gőzölög a halászlé. Habzsoljuk a gyufatésztával és halikrával, haltejjel együtt. A következő kör a hal maga. Ez a sorrend, amit Apósom az Átkozott a hal a harmadik vízben – felkiáltásától övezve borral öblítünk le. a helyi népszokás mára átalakult….Átkozott a hal a harmadik vízben…Tudja most már ezt az M1 riportere is…
A bajai halászlé receptje álljon itt zárszó helyett::
Összetevők: hal, víz, paprika, hagyma, só
Hozzávalók 4 főre: halból 2 kg ponty, harcsa, törpeharcsa, hagymából 2 közepes hagyma, törött paprikából 4 dkg finomra őrölt házi édes-nemes, sóból 4 dkg a besózáshoz és az ízesítéshez, vízből 2,6 – 3 liter, gyufatésztából 20 dkg, 3-4 cseresznyepaprika
A megtisztított, darabolt, beirdalt halat főzés előtt néhány órával besózzuk. Halfejet kettévágjuk. A halszeleteket a apróra vágott hagymával együtt belehelyezzük a bográcsba. (bajai bográcsnak jellegzetes alakja van, alulról felfelé szűkül a szája) Ezek után felöntjük megfelelő mennyiségű vízzel. Erős tűzön felforraljuk, a habzás után beletesszük a törött paprikát és a cseresznyepaprikát. Mindvégig ügyeljünk a forrás intenzitására. A forrástól számítva 35-40 perc múlva kész a bajai halászlé. Amennyiben kell még sózni, azt mindenképpen az utolsó percekben tegyük. A külön főzött gyufatésztával tálaljuk.
Theodora
