Szülés után, kisgyermek(ek) mellől elképesztően nehéz a visszatérés a munka világába. Jó megoldás lenne a vállalkozás indítása, ám sokan nem mernek belevágni. Nekik próbál segíteni a Gazdagmami, tréningekkel, ötletekkel, bátorítással. A bátrakat, akik vállalkoznak, jutalmazzák is: idén immár 8. alkalommal indították el Az év anyavállalata versenyt. Az első körből a 10 legjobb került be a döntőbe, május 26-án, pénteken derül ki, hogy idén ki lesz a legjobbak között is a legjobb. A döntőbe első helyen bejutott Domokos Katával beszélgettünk, aki anyacoaching vállalkozásával nevezett.
Miért jelentkeztél a versenyre, mi motivált?
A weboldalamat gyakorlatilag Vida Ági Gazdagmamis anyagai alapján, egyedül készítettem, évek óta tanulok tőle, így már a korábbi években is találkoztam ezzel a versennyel. Tavaly még csak bloggerként, távolról szemléltem, de idén kezdő vállalkozóként már én is beneveztem a versenyre. Nem gondolkoztam rajta sokat, az egész csak úgy természetesen jött magától, hiszen sok Gazdagmamis partnerem van, ennek a közösségnek a tagja vagyok.
Konkrétan mit csinálsz, miből áll az anyacoaching?
A gyerekzsivaj blog köré épült anyaközösségből jövő visszajelzések késztettek arra, hogy az édesanyákkal foglalkozzam. Mert sokan, ha gyermeket szülnek, 100%-ig elmerülnek az anyaszerepben és ez egy idő után sajnos, visszaüthet. Csodás dolog anyának lenni, de gyakran nehéz, kihívásokkal teli, és egyáltalán nem egy állandóan cukormázas állapot, amit a reklámok sugallnak… Van, akiknél eljön az a pillanat, amikor már nem elég az, hogy jól kibőgik vagy kipanaszkodják magukat a barátnőjüknek. És ilyenkor érdemes megkeresni egy külső, objektív személyt, egy szakembert: egy anyacoachot, aki segít helyére illeszteni a széthulló puzzle-darabokat, aki az elakadásokon, problémákon átvezeti az édesanyát. Ezért végeztem el a coach képzést, hogy ezeknek az édesanyáknak ne csak saját tapasztalataimmal, hanem szakemberként is tudjak segíteni.
Akkor olyan vagy, mint egy pszichológus?
A coaching nem terápia, lelkileg egészséges emberekkel foglalkozom, akiknek nehézségeik támadtak egy-egy életszakaszban és saját eszközökkel, baráti-családi jó tanácsokkal már nem tudnak túljutni rajta. Ugyanakkor nem is tanácsadás, hanem egy személyiség-fejlesztő beszélgetéssorozat, ahol az édesanya saját értékrendjét, kitűzött céljait, tapasztalatait, a rendelkezésére álló erőforrásokat felkutatva együtt találjuk meg az ő személyére, pontosabban a családjára szabott teljesen egyedi megoldást. Coaching kérdésekkel, technikákkal és sokszor házi feladatokkal. A munkám egy speciális szelete a koraszülő édesanyák támogatása. Mivel magam is többszörös koraszülő anyuka vagyok, így ez a része a munkámnak igazán a szívügyemmé lett.
Három gyereked van, két ovis, egy totyogó. Rajtuk és magadon szoktál „gyakorolni”? A tanácsaidat leteszteled élesben is?
Ahogy említettem, a coaching nem tanácsadás, senkinek nem mondom meg a tutit, hiszen nem mindenkinél működhet ugyanaz a séma. Mások vagyunk emberileg, más a családi hátterünk, az anyagi lehetőségeink, az elvárásaink, az, hogy egy helyzetből igazából mit is szeretnénk kihozni. Ami közös és igen, ezt magamon is alkalmaztam és alkalmazom folyamatosan, hogy amikor egy nehézséggel, elakadással találkozom, akkor nem azon agyalok, hogy Úristen, ez ekkora probléma, már megint miért pont engem ver a sors… hanem igyekszem a megoldásokra koncentrálni, meglátni a lehetőséget egy kedvezőtlennek tűnő élethelyzetben is. A gyerekeimtől pedig oviból hazafelé jövet nem azt kérdezem, hogy mi történt ma, hanem azt, hogy mesélj egy jó dolgot, ami ma veled történt. 🙂
Te eredetileg jogász vagy, miért kezdtél el ezzel foglalkozni?
Harmadik gyermekem betegen született, és elvesztésével valami megváltozott bennem. Igazából sosem voltam egy karrierista típus, de akkor még inkább rájöttem, hogy csak a család az, aminek hosszú távon értelme van, amiért érdemes küzdeni és élni. És az, hogy más édesanyáknak, köztük más koraszülő anyukáknak tudok jelenleg segíteni, könnyebbé, élhetőbbé és élvezhetőbbé tenni a gyerekzsivajos mindennapokat. Nekem is rengeteg energiát és örömöt jelent és nagyon hálás vagyok, hogy rátaláltam erre a segítő szakmára. Sokan kérdezik, de nem, egyáltalán nem szív le, nem visel meg, inkább úgy érzem, hegyeket tudnék megmozgatni azért, ami igazán fontos és értékes az életben. És a család az ilyen. És benne a motor, az édesanya, ilyen!
Az első tíz helyezett bemutatkozhat majd az Üzletanyu konferencián, ott dől majd el, hogy ki lesz a végső nyertes. Készülsz erre külön?
A konferencián öt perces prezentációs lehetőséget kapnak a döntősök, hogy bemutatkozzanak. Szerintem ez nagyon kevés idő, de igyekszem majd minden fontos részt érinteni, ami alátámasztja, hogy miért is van létjogosultsága ma Magyarországon az édesanyák coaching támogatásának, köztük a koraszülő anyukák lelki segítésének, amellyel tudtommal jelenleg egyedül én foglalkozom az országban. Ez a támogató csoport a Semmelweis Egyetem II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján működik.
Hülye kérdés, de milyen érzés, hogy bejutottál?
Őszintén? Nem számítottam rá. Amikor megláttam, hogy milyen nevek vannak a 108-as mezőnyben, nem sok esélyt adtam magamnak, hiszen Gazdagmamis körökben jó pár ismert név volt a jelentkezők között. De folyamatosan ott tudtam lenni az élmezőnyben és egyre jobban elhittem, igenis van itt keresnivalóm. A végén pedig egy nagy hajrával sikerült első helyen végeznem, ezúton is köszönöm mindenkinek a támogatást, a sok-sok szavazatot, amit a gyerekzsivaj blog és én kaptunk. Nagyon örülök a lehetőségnek, hogy részt vehetek a döntőben. Többek között azért is, mert a konferencián végre élőben találkozhatom olyan „régi ismerősökkel”, akikkel már hónapok-évek óta együttműködöm a gyerekzsivaj kapcsán, mégsem találkoztunk még soha személyesen.
Veled kapcsolatban azt sem értem, hogy mikor van időd dolgozni, nemhogy azt, mikor van lehetőséged én-időre. Hogy tudod ezt csinálni?
Este dolgozom általában, amikor a gyerekek már alszanak. De van, hogy hajnalban, miután megszoptattam a kicsit és ő visszaalszik, én felkelek pl. ötkor, hogy tudjak haladni a dolgaimmal. Az anyaklubokba Máté is jön velem, a skype-coaching alkalmakat pedig általában a gyerkőcök napközbeni alvásidejére tesszük az ügyfelekkel. Ám van, hogy a lurkók is ébren vannak. Kisgyerekes anyákkal foglalkozom, ezért szerintem természetes, hogy ott vannak a gyerekek körülöttünk. Azt hiszem, nem fecsegik ki a titkainkat… Viccet félretéve, gyakorlatilag minden szabadidőmet most ezzel töltöm, írok, tanfolyamot-workshopot készítek elő, este az ágyban még témába vágó könyveket olvasok, vasaláskor, főzéskor marketing hanganyagokat hallgatok. És nem fáraszt, mert nagyon élvezem, amivel foglalkozom!
Mik a távlati terveid, kicsit állásinterjús a kérdés, de hogy képzeled el az életed 5-10 év múlva?
Nem csak állásinterjús, hanem konkrétan egy szuper coaching kérdés is! Hogy őszinte legyek, magamnak még nem tettem fel ezt a kérdést sosem… a cipész cipője eset, ugye? Tudod, miért nem? Mert megtanultam, hogy igazából az a fontos, hogy a jelenben éljek, hogy a mai napot élvezzem, hogy itt és most éljek meg minden pillanatot. Lehet ugyan tervezni, célokat kitűzni, de csak úgy van értelme, ha az odafelé vezető utat is élvezzük. Én megtanultam, sajnos, a leckét az élettől: hiába akarok valamit, hiába tervezek valamit, ha azt egy pillanat alatt elveszíthetem. Lehet, hogy még nem tért vissza annyira a hitem, hogy merjek komolyan előre tervezni… Momentán talán annyi tervünk van, hogy a legkisebb is legyen már akkora, hogy a párommal végre kettesben el tudjuk menni pár napra valahova, mert erre már hét éve nem volt példa, és nagyon hiányzik. Szóval nem mondom, hogy nincsenek terveim, de inkább arra törekszem, hogy a mostot használjam ki és annak örüljek!
