Amikor a tinédzser gyerek nem tanul, hanem a haverjaival lóg és úgy érezzük egész nap facebookozik a mateklecke helyett, sok szülő egy darabig tehetetlenül áll a probléma előtt. Aztán előkerülnek a hagyományos módszerek: lelkibeszéd a továbbtanulásról, erősebb szülői kontroll a leckeírás felett, szobafogság vagy monitoridő/playstation letiltás a rossz jegyekért.

Miből indulunk ki ilyenkor? Abból, hogy a gyermekünk nem szeret tanulni, ezért ostorral kell ütni, hogy megtegye. Keveseknek jut eszébe az, hogy a gyerekek, legyenek bármilyen korúak is, szivacsként szívják magukba az információt. Vagyis tudnak és szeretnek is tanulni. A legújabb facebook applikációt, a snapchat kezelését egy pillanat alatt megtanulják, ahogy azt is, hogy hogyan vágjanak videót, ha menők akarnak lenni a haverjuk szülinapi buliján.

Ha motiválni szeretnénk egy gyereket a tanulásra – amit egyébként folyamatosan önként csinál – akkor érdemes inkább elbeszélgetni vele. Ha az iskolai tárgyak nem érdeklik, annak rendszerint komoly oka van, amit lehet, hogy nem tudunk egy beszélgetéssel kideríteni, érdemes többször próbálkozni.

Lehet probléma az iskolával, a közösséggel, valamelyik tanárral, a tárgyak tanítási módszerével. Bár az iskolarendszeren nyilván nem könnyű változtatni, de ha megtudjuk mi a probléma, akkor adhatunk a tininek módszereket, amikkel kezelni tudja azt. Bevonhatunk pszichológust, korrepetítort, beiktathatunk olyan programokat, amiktől kompetensebbnek, “coolabbnak” érezheti magát a közösségben, stb..

Semmi nem motivál jobban, mint amikor azzal foglalkozhatunk, amiben igazán jók vagyunk!

Tudom, hogy minden szülő egy minden tárgyból jeles tanulót szeretne a gyermekéből, de gondoljuk végig, hogy tényleg szükség van-e erre?

Ha végignézzük a saját életünket, látjuk, hogy amint megtaláltuk mit is szeretnénk csinálni, már nem kellett a fizikától az irodalmon át a történelemig minden témában tanulnunk. Elég volt arra a területre koncentrálnunk, amelyikben dolgoztunk.

Ha a gyermekünknek van elképzelése arról, hogy mi szeretne lenni, akkor tegyük azokra a tárgyakra a hangsúlyt, amelyek ahhoz a témához fontosak. Kommunikáljuk is világosan, nem várjuk el, hogy minden tárgyból színjeles tanuló legyen. Ne feledjük, hogy ezek az évek amúgy sem könnyűek a fiataloknak! A fizikai, hormonális és lelki változások megnehezítik a tanulásra való koncentrálást.

Ha attól félünk, hogy esetleg rosszul választ, akkor csak nézzük meg a saját életünket! Hányszor tanultunk új dolgokat, ha szükség volt rá? Ugye, sokszor. A gyerekünk is képes lesz átképezni magát, ha úgy adódik.

Ha nem alakult ki ekkorra elképzelése arról, hogy mi szeretne lenni, akkor gondolkozzunk el, hogy egészen kiskorában miket szeretett csinálni. Lehet, hogy nem vettünk észre valami fontosat. Lehet, hogy nem vettük észre, amiben valóban tehetséges. Ilyen esetben érdemes olyan nyaralási vagy hétvégi programokat szervezni, ahol egészen más környezetben lehetünk, mint általában. Elmehetünk egy farmra, kiállításokra, különféle alapítványok eseményeire vagy sporteseményekre, hátha találunk valami olyat, ami felkelti az érdeklődését. Az iskolarendszerben annyira leszűkült a “lehetséges” foglalkozások és a tehetségesség fogalma, hogy ne csodálkozzunk, ha kevés gyerek találja meg miben is tehetséges valójában. Például a táncban, sportban, rendezvényszervezésben, játékfejlesztésben, etológiában, kereskedelemben, textiltervezésben, spiritualitásban tehetséges gyerekek sokszor úgy jönnek ki az iskolából, hogy a jogi, a közgazdasági vagy az orvosi egyetem között igyekeznek kétségbeesve választani. Pedig egyik sem érdekli őket igazán. Sokszor a szülőnek kell, az iskolán kívül felfedeznie, hogy miben kiemelkedő a gyermeke.  

A dátumok, tények, szabályok elefántcsonttornya

A motiváció-hiány okaként nagyon sokszor említik a tinik, hogy úgy érzik teljesen felesleges dolgokat tanulnak az iskolában. A probléma az, hogy a sok információanyag, amit a gyerekek fejébe akarunk tölteni, idő hiányában, végül csak dátumokra, tényekre és szabályszerűségekre redukálódik.

A gyerekek nem tudják mélységében megemészteni, feldolgozni az anyagot és így odáig sem jutnak el, hogy valóban magukévá tegyék az ismereteket. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy a sikerélmény elengedhetetlen a motiváció fenntartásához. De az ötös a dolgozaton nem valódi sikerélmény, mert a gyerekek érzik, hogy hamis a dolog, hiszen nem tudják az életben alkalmazni a tananyagot. Nincs meg az az érzetük, hogy jobban tudnak boldogulni az életben a tanultakkal, márpedig a gyerekek hihetetlen gyors tanulási képessége ezért fejlődött ki az évezredek során. Gondoljunk bele, hogy mi lenne, ha a kisgyerektől azt várnánk, hogy csak azért tanuljon meg lépegetni, mert a szülei ezt várják tőle és mert ha megtesz négy lépést, akkor kap fagyit. Mi lenne ennek az eredménye? A gyerek megtanulná a négy lépést – többre nincsen szükség a fagyihoz – és bezsebelné a fagyit. Még mondjuk negyvenszer. Azután a fagyi elveszítené a jelentőségét és mivel a négy lépés az életben nem vezet sehova, ezért a gyerek elveszítené a motivációját. Egy idő után leülne a fenekére és nem járna. Az iskola pontosan ezt csinálja. Összeturmixolt ismeretanyag gyors bevételére és kiköpésére ösztönzi a gyereket dolgozatok formájában, amiért vagy dícséretet vagy megrovást kap. Pedig, hogy a példánál maradjunk, a gyerekek megtanulnak járni maguktól is – fagyi nélkül is –, mert az egy hasznos és fontos tudás az élethez. Látják az értékét és tetszik nekik, hogy annyira elsajátítják a dolgot, hogy a végén már futni is tudnak.

Vagyis ahhoz, hogy a gyerek motivált legyen a tanulásban arra van szükség, hogy úgy érezze a tudás, amit felszed hasznos neki. Ezt úgy érhetjük el, hogy segítünk összekötni a való világot, az iskolában tanultakkal. Ehhez arra van szükség, hogy sokat meséljünk kiskorától kezdve például arról, hogy hogyan működik a centrifugális erő a körhintánál, a surlódás a vizicsúszdánál, a növényismeret az erdőben, az etológia a család kutyájánál, a közetek különbözősége a tanuhegyeknél, a valószínűségszámítás a pókernél, a vesszők és írásjelek a félreérthető sms szövegekben. Vagyis meg kell tanítani neki, hogy értelmezze amit tanul és összekösse a való élettel. Ha ebben segítséget adunk, akkor máris egy nagy lépést tettünk a motiválás felé.

Végül pedig ne essünk kétségbe akkor sem, ha a gyerek rosszul teljesít az iskolában. Jópár példa van rá, hogy olyanok is, akik nem fejezték be az iskolát sikeres és eredményes életet élnek!

Czirják Eszter család- és rendszerállító, Theta-floating coach

 

Share