noiszem_logo_rgb

A női erő népszerű fogalom, sokan használjuk, beszélünk róla, mint egy, a nők mindennapi küzdelmeik során használt különleges forrásról. De mit is jelent pontosan a női erő? Honnan, miből táplálkozik és valóban kiapadhatatlan?

Nőként, anyaként, szülőként sokszor érezzük úgy, hogy az erőnk végén járunk, mégis valahogy tovább gördítjük magunk előtt a hétköznapokat. Felkelünk, keltjük a gyerekeket, kávét főzünk a párunknak, bepakoljuk az uzsonnát mindenkinek, főzünk, mosunk, intézzük az ügyeket. Mindenki számára természetes, hogy a dolgokat akár a saját, pénzkereső foglalkozásunk, munkánk mellett is teljes mellszélességgel vállaljuk.

Ebben a témakörben kérdeztünk Andráska Zsófia szociológus, coach, női sikertrénertől a Mindennapok Női Szemmel által megrendezésre kerülő, „Önbizalom- női erő” című előadás kapcsán.

 Honnan táplálkozik, és mit takar pontosan a női erő kifejezés?

Andráska Zsófia: Női sikertrénerként se könnyű egészen pontosan definiálni ezt a kifejezést és magát a jelenséget, mert annyira gazdag tartalommal bír, annyi mindent jelenthet. Én szívesen fogom meg arról az oldalról, hogy a női erő egészen különleges a tekintetben, hogy elsősorban önzetlen, másokat tápláló erőről van szó. A női erő az nem másokkal szemben határozza meg önmagát. A női erő az sosem rombol, mindig és kizárólag épít. A női erő az nem megtapos, hanem felemel, nem szétzilál, hanem összetart és közösséget épít. Mindemellett olyan, mint egy örökké égő láng vagy egy motor, amiről úgy hisszük, sose romlik el.  És ez szépen cseng így, de azért látható és mi nők érezzük is, hogy e mögött azért nagyon sok, esetenként kétségbeesetten nagy erőfeszítés van, amikor rezeg a léc, amikor mi nők a végletekig kimerülünk mégis, amikor nőként, társként, szülőként is összecsapnak a fejünk felett a hullámok és mi magunk se tudjuk, hogyan oldjuk meg a következő napot.

Azért az is érezhető, hogy mindezt el is várják tőlünk?

Andráska Zsófia: Nagyon fontos, hogy milyen elvárásokról van szó, de még inkább, hogy kiknek az elvárásairól van szó. Az általában vett társadalmi elvárásokról később kiderülhet, hogy irreálisak, sőt sokszor egészen bizarr elvárások voltak a múltban is és folyton alakulnak. Az azokhoz való alkalmazkodás és megfelelési kényszer felesleges energiákat von el. Azonban minden ember rendelkezik egy belső körrel, amibe a család, barátok, kollégák tartoznak. Ez az a kör, amelynek az elvárásaira figyelünk, de fontos hangsúlyozni, hogy érdemes ezt is alaposan szűrni és csak azt beengedni, amely a saját értékrendünkkel passzol.

Amikor párkapcsolati feszültségekkel keresnek meg, szóba kerülnek az elvárások?

Andráska Zsófia: Természetesen, és ennek alapja az eltérő neveltetés, a hozott minták. Régebben egyszerűbb volt a kép, a kapcsolatba, a házasságba kerülő felek számára ismert volt, hogy nagy vonalakban mire lehet számítani. A szerepek határozottak voltak, mondhatnánk tudni kellett mindenkinek, mi a dolga. Ma ez rendívül bonyolulttá vált, akár homlokegyenest más mintákat tapasztalt felek kerülnek össze és az együttélés során derül ki, hogy például a háztartással kapcsolatos feladatok leosztásáról, a gyerekgondozásról, nevelésről egészen mást gondolnak.  Ilyenkor nagy csattanások lehetnek és nehezíti a dolgot, hogy sokszor egóból akarják megoldani az ellentéteket – mindenki úgy hiszi, hogy neki van igaza. Másrészt nagyon sok ember küzd kommunikációs nehézségekkel: az asszertív, de békés, mindenki számára elégedettséget hozó párbeszéd még nincs ott a családok eszközkészletében. Így aztán, ha egy nő egyébként otthon azt látta, hogy a szülei igazságosan megosztották a feladatokat egymás között, de jelen kapcsolatában a párja nem tesz semmit, cserébe elvárásokkal él felé, az bizony nem csak nehézségeket okozhat számára, – mert a másik helyett is húznia kell az igát- de olyan párkapcsolati feszültségeket is teremthet, ami elvonja az energiát és fel is őrölheti a kapcsolatot.

Fontos tudni, hogy a női erő kiapadhatatlannak tűnik, de kellenek azok az érzelmi – lelki kapcsolódások és ebbe a társkapcsolat is bele tartozik, amelyből táplálkozhat maga is. Egy feszültségektől sistergő kapcsolatban hamarabb szűnik meg az a mindent megoldani akaró hajtóerő, ami a nőket jellemzi. Érdemes tehát az elvárásokkal csínján bánni, és ha ezzel kapcsolatban ellentmondások (vagy ellenérdekek) lépnek fel, akkor nagyon sokszor, tapintatos és a kapcsolatot építő beszélgetést kezdeményezni egymással, a feladatok megosztásában is a békés megoldásokra fókuszálni kölcsönösen. Én például sokszor tapasztalom a kliensekkel való munka során, hogy a férfi igazából minden további nélkül vállalna feladatokat, csak a párja nem szólt neki, hogy kellene. Nem engedi oda a feladathoz. Hangsúlyozni szeretném, hogy a feladatok megosztásánál nem arról van szó, hogy a mi feladatunk a vállunkon vinni az összes terhet és a másiktól kell segítséget kérni, mert az rossz alapállás és nem hoz egyensúlyt. Mérjük fel közösen a párkapcsolatban, a családban, a gyereknevelésben felmerülő összes feladatot és egyeztessünk, abból a hatalmas halmazból ki mit tud, akar vállalni. Kinek mi lesz a feladata. Vagyis nem delegálni kell kis részfeladatokat és belefeszülni a megmaradó terhekbe, hanem szétosztani a feladatokat.

A női erő ebben is segítségünkre lehet, hiszen az alapvetően a békés megoldásokat keresi, azokat, amelyek a család egységét erősítik. És természetesen pont ezért lehetnek nagy elcsúszások is, hiszen inkább némán megoldja egy a nő a felmerülő feladatot és nem megy bele konfliktusba vagy konfliktusnak címkézett párbeszédbe. Érdemes lenne megtanulni úgy kommunikálni a párunk és a gyerekek felé is aztán, hogy az építő és előremutató legyen- ennek alapja pedig az őszinteség. Szerintem el lehet mondani, fel lehet vállalni azt, hogy anya most elfáradt, ahogy azt is, ha igazságtalannak érzünk bizonyos helyzeteket, mert az őszinteség mindig jó erőforrás.  De nem mindegy hogyan tesszük ezt. Ha egy békésnek induló szombat reggel indulattól hangosan mordulunk rá a gyerekre, vagy a párunkra, hogy vigye már le a szemetet, mert nehogy már MINDENT nekünk kelljen megcsinálni…. abból morgás és konfliktus lesz. De ha a gyerek tudja, mert előtte sokszor szó volt arról, hogy az az ő feladata (felelőssége), hogy a kukát ürítse, akkor úgyis lehet arra figyelmeztetni, hogy abban nincs indulat és nem terheli ezernyi elfojtott, sose kommunikált, egyéb teherből fakadó feszültség.

MI a véleményed a kudarcról? Hogyan tudunk megküzdeni, mi nők a kudarc érzésével?

Andráska Zsófia: Mi abba nőttünk még bele, hogy ha valami nem sikerül elsőre, az rossz, az negatív dolog és kudarcként definiáljuk, vagyis a kudarc az a mi értelmezésünkben negatív. Ezt hoztuk magunkkal. Egy másik megközelítés viszont arra mutathat rá, hogy próbálkozni, GYAKOROLNI, újra és újra nekifutni valaminek ér. A sikerhez vezető út lehet egy hosszabb folyamat is, ahol sokszor nem sikerül jól a megoldás, de az nem kudarc, hanem újabb és újabb próba. E megközelítés szerint nincs semmilyen ítélkezés, se címkézés a tanulási folyamat során, így a kudarc nem kap értelmet, se erőt. Ezt érdemes megtanulnunk és nőként, szülőként közvetíteni tovább. Szerencsére nőként erre van bennünk indíttatás – mintha elnézőbbek lennénk mások „hibái”, „kudarcai” felé, mintha hamarabb fakadna belőlünk a vigasztalás, mint az ítélkezés.

Honnan meríthetünk mi nők mindehhez, az elvégzendő feladatokhoz és a békés légkör megteremtéséhez is fontos erőt?

Andráska Zsófia: Említettem az érzelmi kapcsolatokat, amelyek rendkívül fontosak, mert olyan csodálatos szeretet-élményeket, olyan gyönyörű pillanatokat és megéléseket adnak, amelyek tűzön-vízen átviszik a nőket. Ilye pillanatokat adhatnak azok a női kapcsolódások, a női körök is, amelyen belül szövetségbe lehet lépni és egymást támogatni. Régebben a többgenerációs együttélés során ez jól működött: a családhoz a nagyobb rokonsághoz tartozó nők, vagy a szomszéd megtartó erőként működött. Volt egy érző-együttlélegző női szövet, amibe jó volt belesimulni. Ma ezt nehezebb megteremteni, de érdemes ma is szövögetni azokat a szeretetkapcsolatokat, amelyek ezt az élő szövetséget újrateremthetik.

 Egy pillanatra említetted a boldogságot is, szerinted egy nő számára mit jelent a boldogság és hogyan érhető el?

Andráska Zsófia: A szeretet kapcsolódások egyértelműen ezt segítik elő, de tovább megyek: nem csak egy-egy pillanatra megélhető, intenzív boldogság talál meg minket, amikor például szerelmesek leszünk, valamilyen sikert érünk el, gyermekünk születik vagy a kicsi először ránk mosolyog. Szerintem létezik egy, a teljes életet átszövő állapot, amikor elégedett vagyok önmagammal és másokkal. Elégedett vagyok a világgal, az életemmel. Amikor azt érzem, minden jól van úgy, ahogy van, nem kell megváltoztatnom semmit, nem is kell tennem semmit. Egy kicsit ahhoz a helyzethez hasonlíthatnám, amikor tavasszal először süt fel melegen a Nap és mi csak ülünk egy padon és a fény felé fordítjuk az arcunkat. Mert ez is, mert ilyen is a boldogság és ez az állapot hatalmas erőt ad.

Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe az “Önbizalom – női erő” címmel megrendezésre kerülő online eseményünket.

2022. március 30-án 18 órától ÉLŐ online követhető az „Önbizalom- női erő” címet viselő előadás ÉLŐ, online a Nőiszem Facebook oldalán

Az eseményről bővebb információ ITT érhető el.

Share