Kisbabák! Szopizzatok!
Krisztikém már 17 hónapos nagylány. Még mindig szoptatom és, ahogy elnézem, még fogom is egy ideig. Már eszénél van a kis okos: ha olyanja van, jön, felmászik, majd befekszik az ölembe és egyértelmű jelzéseket tesz, hogy mit szeretne.
Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány… Óriási vájdlingokban púposodó, Mount Everest csúcsokat formázó, gyümölcsök emlékképe remegteti meg minden nyáron a lelkemet.
Ez itt Isten Univerzuma, bébi, és nem a tiéd…
Kétféle ember van, akinek felszabadító, és akinek szorongató ez az állítás. Akinek nem elég, ami emberileg lehetséges, mert meg sem próbálta, az gyakran túllép az emberi hatáskörön, és lesz belőle terror, ámokfutás, vagy csak keserű ítélkezés egy fotelben.
Balatoni anyuka
Ez a 10. nyaram Balatonon anyukaként. Tizedik éve, hogy a Balaton-parton, szeretett akarattyai Bezerédi strandunkon 10 percnél többet nem tudok egy helyben feküdni, kicsit süttetni hófehér, 5 terhességtől kinyúlt, szottyadt hasamat, vagy akár egy újságcikket elolvasni. Regényre esélyem sincs, azzal nem is próbálkozom már egy ideje.
Minek egy családanyának a 3. diploma?
A kisfiam születése előtt már volt két diplomám, szerencsére olyanok, melyeknek hasznát is vettem. Egy komoly, jól fizető munkahelyen dolgoztam már évek óta, mikor újfent beültem az iskolapadba.
Nem kötelező a sort!
Persze, nagyon praktikus, de évekig mégis megvoltunk nélküle. Néha az az érzésem, hogy a divathoz való általános hozzáállásunkon mit sem változtatott az elmúlt 25 év.